2013. január 15., kedd

Barátokról

Újévkor az emberek általában visszatekintenek az Óévre, és számvetést tartanak, milyen is volt az elmúlt időszakjuk. Én is óhatatlanul visszatekintek, hol csak gondolatban, hol listákban, mindkettőt szeretem. A listák kedvelése állítólag természetes dolog, kategorizálni mindenki szeret, persze van aki jobban, mint az átlag. A filmes listáimat mindenki ismeri, na meg talán a mozijegy gyűjteményemről is többen hallottatok már. Szeretem azt képzelni, hogy nem csak én vagyok ilyen rajongó.

Most azonban egy olyan téma következik, amit nem nagyon lehet listákba szedni, mégis egyre többet foglalkoztatott az elmúlt időszakban. Ez az, amire az ember gondolatban tekint vissza, és most megpróbálom papírra vetni az eredményt. Nem egyszerű feladat.
A barátokról van szó. A barátaimról. Társak, akikkel többé-kevésbé együtt élek, meghatározzák életemet, személyemet. Ez már eleve egy durva kérdés: vajon mennyire határoznak meg az engem körülvevő emberek? Mennyire kell, hogy szoros legyen a kapcsolat? Mennyire gyakori? Mennyire kétirányú? Mennyire egyenlő? Nem lehet-e, hogy egy barát sokkal jobban meghatároz engem, mint ahogy azt az illető tudja? Nem kéne ezt jobban kommunikálni felé? Hogy ő is értse, és átérezze a kapcsolat súlyát? Néha rengeteg ilyen kérdésen aggódom, és félek, hogy nem vagyok elég jó az értésre adásban.

Az, hogy ilyeneken aggódom, több tényezőre is visszavezethető szerintem. Egyrészt fogynak a barátaim. A magyar barátaim köre már szerencsére lassabban fogy, hiszen egy jó ideje nem élek otthon. Akinek még fontos vagyok, azzal szoktam valamilyen módon és gyakorisággal kommunikálni. A leszakadók már rég eltűntek, a maradók meg maradtak. 
Sajnos a hollandiai barátaim köre sokkal inkább fogy, és ez nagyon rosszul érint. A helyzet az, hogy az egyetem alatt rengeteg ismerősre tettem szert, és hihetetlen mértékben kinyílt a világ. Ám ez az állapot egészen rendkívüli volt, mert mint kiderült, az emberek nagy része tényleg csak tanulni jött ide, és az egyetem végeztével léptek is tovább, általában haza, a kisebbség pedig egy harmadik országba. Így állt elő az a helyzet, hogy másfél évvel a diplomázás után alíg maradtak barátaim hollandiában. Persze nem azt állítom, hogy mind leszakadtak, mert néhányukkal egészen jóban vagyok, és néha még beszélgetünk is egy rövidet chaten, de már sokkal inkább a permanens távolság a meghatározó. Nagyon remélem, hogy amikor eljutok odáig, hogy meglátogassam őket régi-új hazájukban, örömmel fognak fogadni, és fel fogjuk tudni eleveníteni a barátságot arra a pár napra, amit ott fogok tölteni. De sajnos a másik kontinens az érzelmi kötődést meggátolja.
A maradék holland barátaimat egy kezemen meg tudom számolni. A munkahelyem ezen egy csöppet segített, mert a távozók helyett találtam néhány hozzám hasonló vándormadarat, akik dolgozni jöttek ide, és jóban lettem velük. Belőlük sincs sok, a másik kezemen elférnek, és van egy olyan érzésem, hogy ők sem lesznek örökké itt. Aki egyszer elindult, az nem fog megállni.

Összességében úgy érzem nincs túl kevés barátom, de a földrajzi elhelyezkedéssel már vannak gondok. Az a helyzet, hogy néha kicsit magányosnak érzem magam. Igyekszem élőben és online is tartani a kapcsolatot mindenkivel, de az együtt átélt élmények határoznak meg minket, és azt online nem lehet művelni. Mellékes gondolat, de ezért nem hiszek a hosszú távkapcsolatokban. A heti egy-egy alkalommal megejtett chatelések, a 'szia, mi újság? semmi különös.' párbeszédek arra jók, hogy nem felejtenek el a barátok, de nem kifejezetten töltenek fel érzelmileg. Úgy gondolom, nekem nehezebb ezt átélni, és a barátaimnak nehezebb megérteni, hogy szükség van egy kis igazi beszélgetésre, mert ők nem érzik az elszigeteltséget otthon. Mindenki dolgozik, mindenkinek stresszesek a napjai, nem ér rá, mással foglalkozik, este meg már a halál akarja bekapcsolni a számítógépet, hát még a távolba szakadt haverral érdemi beszélgetést folytatni. Ezt mind megértem, elfogadom, sőt én is így érzek a legtöbb este. De vannak azok az esték, amikor már jól esne egy kis figyelem, egy kis törődés. Amikor valaki ír, és el lehet vele egy fél órát cseverészni a "semmiről". Amikor az ember megoszthatja a másikkal, mi foglalkoztatja éppen, miért rajong, mi nyomasztja, mitől kapott dührohamot napközben, és így tovább. A rohanó világban erre sajnos nagyon kevés idő marad, pedig ettől kerül közelebb az a barát, ettől megy össze a távolság.

Én sokat szoktam gondolni a barátaimra. Szerintem jóval többet, mint azt ők tudják. Néha megpróbálok hangot is adni ennek, de erről nem lehet akármikor értesíteni a másik felet, neki is befogadó állapotban kell lennie. A legtöbb beszélgetés már a 3. sor után abbamarad, mert éppen nem ér rá az illető. Valószínűleg el sem jut a tudatáig, hogy kerestem. Szomorú dolog, de nem lehet mit kezdeni vele, ilyen az élet. Lehet még ajándékok formájában is üzenni, valós, vagy virtuális, mindkettő törődést fejez ki, és általában célba is ér az üzenet. Na meg manapság, irónikus módon a klasszikus papír alapú levél hordozza a leghangsúlyosabb törődést, hiszen azt elküldeni tényleg sok energiába kerül. 

Végezetül még annyit tennék hozzá, hogy minden egyes barátomnak nagyon örülök, és higyjétek el, nagyra értékelem barátságotokat. Mint fentebb említettem, általában igyekszem ápolni a kapcsolatot, néha csak a fejemben, amikor nincs más lehetőség. Persze az is előfordulhat, hogy épp én nem érek rá, amikor kerestek, és én vagyok a figyelmetlen, ezért elnézéseteket kérem. Bár az is lehet, hogy csak én aggódom ilyesmiken, és  igazából senki nem keres ilyen szándékkal. Ha nincs igazam, írjátok meg.

U.i. Írjatok, hívjatok, látogassatok meg, küldjetek ajándékot! Minden törődést hálával fogadok.
U.i. 2 Persze, hogy egy filmet néztem ez előtt is, mindig ilyenkor leszek picsogós érzelmes. Holnap már nem is fogok ilyeneken agyalni. Csak szólok.

2013. január 4., péntek

Top 5 of 2012

Az előző évek bejegyzései: 2011, 2010

Top 5 film, amit 2012-ben mutattak be
Argo (2012)
Moonrise Kingdom
Skyfall
The Dark Knight Rises
The Perks of Being a Wallflower

Top 5 film, amit 2012-ben láttam
Layer Cake
Margin Call
Seven Psychopaths
The Girl with the Dragon Tattoo (2011)
The Perks of Being a Wallflower

Top 5 sorozat, szigorúan 2012-ben
Archer
Dexter
Sherlock
The Big Bang Theory
The Newsroom

Top 5 sör, amit 2012-ben ittam
Amstel Herfstbock
Hacker-Pschorr Münchener Gold
Grolsch Lentebok
Gulpener Ur-Amber 
Paulaner Salvator

Top 5 könyv, amit 2012-ben olvastam
Dosztojevszkij - A Játékos
John le Carré - Tinker, Tailor, Soldier, Spy
Lobo Antunes - És visszatérnek a karavellák
Richard Castle - Frozen Heat
Sjón - A macskaróka

Top 5 zenei album, amit 2012-ben hallgattam
Adele - Live at Royal Albert Hall
Bookshade - More!
Gyurex - Pixel Vol. 16-24
Kid Panel - NSB Radio Guest mix
Mumford & Sons - Sigh no more

Top 5 zeneszám, amit 2012-ben hallgattam
Adele - Skyfall
Alesso ft Matthew Koma - Years (Vocal mix)
Asaf Avidan - One Day (Wankelmut remix)
Lana Del Rey - Summertime Sadness
The Wanted - Glad you came (Gyurex Summer Festivals mix)

2012. november 22., csütörtök

The Perks of Being a Wallflower

Szeretek moziba jarni. Van benne valami megnyugtato - a nagy voros fotelbe suppedve biztonsagerzet fog el. Szeretem a kis termeket, kb 100 szek 10-12 sorba rendezve. Direkt beulok mindenki ele, termeszetesen kozepre, hogy senki ne zavarjon bele a kepbe. Meg a relative kis vaszon is hatalmasnak tunik, magaba szippant a semmi massal nem helyettesitheto kep es hang, elsotetulnek a lampak, elcsondesedik a kozonseg, es pereg a film. A film nekem szol, a szereplokkel en azonosulok, idealis esetben semmi nem szol kozbe, a filmelmeny tokeletes. Ez a masfel-ket ora onfeledt almodozas, kalandozas, izgulas barmit meger.

Tegnap este ez az elmeny az idei ev eddigi legjobb filmjevel parosult, ami annyira feltoltott, hogy meg kell osztanom mindenkivel. Igazan jo erzes volt ugy kelni reggel, hogy meg mindig a filmen gondolkozom, es nem hagy nyugodni az elmeny.


Ugy ultem be a filmre, hogy annyit tudtam csak rola, ez Emma Watson elso foszerepe a Harry Potter filmek ota. Azt kell mondjam, hogy amennyire nem szerettem az elso HP filmeket, annyira meglepo, hogy az utolso ketto egeszen elfogadhato lett. Nemreg neztem ujra oket, es feltunt, hogy Emma teljes mertekben felnott, raadasul az idegesitoen rossz gyerekszineszbol egesz jo felnott szinesz lett. Ezen megallapitasok utan erdeklodve ultem be a kis terem elejere.
Es 10 perc utan ereztem, hogy a sok-sok unalmas, kozonseges idei film utan kifogtam a fonyeremenyt, ez a film jo! A tortenet tinedzserekrol szol, Charlie kozepiskolaba megy, nincsenek baratai, es rendkivulien normalis srac. A film 1 tanevet olel fel, az elso szerelemrol, baratokrol, es csaladrol szol, semmi kulonleges vagy izgalmas nincs a tortenetben. Mindennek ellenere teljesen lenyugozo, magaval ragado, ahogy a nagyszeru rendezesnek koszonhetoen, es persze a rendkivul jo alakitasoknak hala az elbeszeles gordulekeny, nicsenek megakaszto jelenetek, az ember nem kezd el feszkelodni a tul vontatott reszeken, mert nincsenek. Charlie tortenete magaval ragad az elso pillanattol kezdve az utolsoig, vegig erdekel, mi tortenik a vasznon. A dialogok eletszeruek, es nagyon jol abrazoljak a kulonbozo jellemek kozotti eltereseket. Meg egy-ket idezetnek valo mondat is akad a szovegben, foleg az intellektualisabb jelenetekbol. A hatasosnak szant jelenetek tenyleg hatnak, az alagutban szolo David Bowie - Heroes szama mar sokakat megihletett.
Talan a szineszeket megegyszer kiemelnem, mert fiatal koruk ellenere lenyugozoen alakitjak szerepuket, minden rezdulesuk beszedes, a nezesek es a mimika tokeletesen mukodnek. Leginkabb a Drive jutott rola eszembe tavalyrol, akkor lattam hasonlo intenzitasu alakitast utoljara. A foszereplo trio pedig helyenkent Bernardo Bertolucci Almodozokjanak triojara emlekeztet, habar a vegkifejlet teljesen mas.

A fuggetlen filmek es az igenyes alkotasok kedveloinek mindenkepp ajanlom!

"Right now we are alive and in this moment I swear we are infinite."

2012. október 24., szerda

Mi tortent velem a legutobbi bejegyzes ota?

Szeptember harmadik hetvegejen meglatogatott Bari es Tibi. Jo volt ujra vendegeket fogadni, raadasul eleg jo hetveget is fogtak ki, sok mindent csinaltunk. Miutan elmentek, kellett meg vagy harom nap, mire magamhoz tertem. Sajnos csak rovidke latogatasra jottek (Tibi nem egesz 24 orat toltott az orszagban, respect), de azt tartalmasan toltottuk el.

Egy hettel kesobb viszont mar en mentem haza, es ott folytattuk a rekrealodast, ahol elozo hetvegen abbahagytuk. Meglatogattam sok-sok baratot, csaladi szuletesnapon vettem resz, ahol a minipalacsinta-suto ajandekom hatalmas oromet okozott a teljes csaladnak. Megneztem Annamariek Bator Taboros palacsintazasat, buliztam reggel 6 ig a belvarosban, kaveztam a Hadik teraszan a napsutesben, nagyon jo volt.
A kovetkezo heten a lassan lejaro szerzodesem ugyeben kellett intezkedni. Mindenek elott a Jacobs ajanlatat kaptam meg, akik egy eleg szep csomagot tettek le az asztalra. Egy HR-es pasas eloadta egy oraban, hogy mi a kulonbseg a valaszthato csomagok kozott, majd mikor mar majdnem aludtam vegre ratert a lenyegre, es a konkret fizeset is meglebegtette. Szep emelest kaptam, boldog is voltam vele rendesen. Meg aznap irtam az ugynoksegemnek, hogy veluk is beszelnek, mert megkaptam a Jacobs ajanlatat, es par nappal kesobb meg is ejtettuk a talalkozot Maartennal. Elozetesen igazabol nem szamitottam semmire, ezert igazi meglepeteskent ert, hogy amikor eloadtam mit igert a Jacobs, csak annyit mondott, hogy szerinte ezt meg tudjak meg fejelni kicsit. Masnap kaptam is egy ajanlatot, ami ugyan eves fizetesben nem nagyon kulonbozik a Jacobs ajanlatatol, de az egyeb juttatasok teren meroben mas a helyzet. Kaptam megegy holland tanfolyamot, kifizetik az offshore kepzesemet, es meg evi 600 euro ertekben repulojegyet is finansziroznak Budapestre! Mivel a havi netto berem is tobb lett, mint a masik szerzodes alapjan, nem mondhattam nemet, es egy kis hezitalas utan elfogadtam az ajanlatukat. Oktober kozepe ota mar az uj szerzodesem szerint dolgozom.

A jo hireknek persze mindig meg kell fizetni az arat. Par nappal kesobb mar a bolcsessegfog huzason ultem a hazunk mogott levo fogorvosi rendeloben. A jobb felso bolcsessegfogamnak mondtam bucsut, es szerencsere egesz siman atveszeltem a delutant. Masnap mar nem is sajgott a helye, csak siman ures volt az inyem.
Meg annyi idom sem volt aggodni, hogy rendesen osszecsomagoljak, mert ket nappal kesobb repultem is Munchenbe, fertotleniteni az Oktoberfesten! Ismet Julit latogattam meg, akihez idokozben csatlakozott Gergo is, es immar ketten laknak a szuper lakasban. Bonuszkent Bari es Tibi is erre a hetvegere idozitette a latogatast, szoval 5 en vandoroltunk a gyonyoru idoben a varosban. Az Oktoberfest egy elkepesztoen nagy es zsufolt fesztival, ahol irdatlan mennyisegu sor fogy el ket es fel het alatt (~7 millio liter). Am nem csak a fesztival teruleten van hangulat, az egesz varos tele van bajor ruhas emberekkel, minden kocsmaban fesztivalhangulat van. Nekem nagyon tetszett az egesz buli, idealis kikapcsolodas volt a hetkoznapokbol,valamint egyre jobban szeretem Munchent. Jo kis varos. Es persze Juli es Gergo is nagyszeru hazigazdak voltak.

Vegezetul meg annyit, hogy megvolt az utolso holland oram is a Berlitzben, es meglepeteskent szintfelmero tesztet irtunk, ami nagyon jol sikerult. Az eredmenyt mar tudom, es allitolag valami bizonyitvanyt is fogok kapni. Mivel mas a skalajuk, mint a hagyomanyos nyelvvizsga skala, igy pontosan nem tudom megmondani hol tartok, de erzesem szerint valahol az A2 es a B1 kozott.

2012. augusztus 24., péntek

3 ev

Bizony, 3 teljes eve koptatom a holland bringautakat. Lassan kezdem megszokni a gondolatot, mar nem hat idegenul es hihetetlenul, hogy nem a magyar flaszteren kozlekedem.


Az elso evfordulo nagyon gyorsan eljott, annyi minden tortent abban az evben, hogy csak ugy repult az ido. A masodik evfordulora mar elkopott az ujdonsag varazsa, es eppen nagyon rossz passzban voltam, mert a diplomazas nem ment minden zokkeno nelkul.

Hogy mi tortent azota? Voltam kicsit munkanelkuli, de sokkal felszabadultabb, mint egyetemistakent, aztan lett munkam is. Kicsit ossze kellett huzni a nadragszijat az elso fizetesig, de megerte a koplalas, mert telen mar hatalmas volt az orom. Dolt a penz, hirtelen lett szabadidom estenkent, nem kellett tanulni meg hazizni a munkanap utan. Tel vege fele elkezdtem repulojegyeket venni, hogy tavasszal aztan bejarjam fel europat. Voltam persze otthon is, aztan Izlandon, Daniaban, Csehorszagban, Belgiumban, majd ismet otthon. A nagy utazgatas utan nyaron kicsit lassitottam a tempon, a penzt nem osztjak ingyen, ugyhogy dolgozni is kellett egy kicsit. A munka is erdekes volt, de mellette hatalmas foci EB lazban egtem, aztan jott az olimpia. Egy rovid de tartalmas hetet toltottem a Balatonparton a Berenyes tarsasaggal, iden Vonyarcvashegyen, majd folytatodott is a mokuskerek. Augusztusban a szokasosnal is csondesebb volt az iroda, a kollegek 2-3 hete nyaralasokra mentek, velem ellentetben. Kiveve a fonokom Arjan, aki meg 1 nap szabadsagot sem vett ki, miota itt dolgozom.

Hogy mit hoz a jovo? Mar el is kezdtem tervezgetni egy ujabb utazos idoszakot, osszel tobb hosszu hetveget is szeretnek beiktatni, majd oktoberben lejar az elso evem a munkahelyemen es persze a  szerzodesem, szoval izgalmas lesz, mit hoz a november.