Sjón - A macskaróka

"Sjón napjaink egyik legfontosabb izlandi költője, dalszövegírója, Björk és Lars von Trier szerzőtársa kisregényében az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja olvasóját. A történet két szálon fut. Az egyikben a vad és a vadász párharcát követhetjük nyomon. A falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet. Ennek a történetnek, mely a regény feszes kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a fenséges természet a harmadik főszereplő. Mintha az emberi és az állati összeolvadna, úgy válik Természetté minden ebben a balladai élességgel megírt műben. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző érzékenyen és társadalomtörténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilágához foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket a problémákat eleven, tragikus és meghitt élethelyzetekben mutatja be: születéskor és temetéskor. A macskaróka legendaszerű, szép mese a még mindig szinte ismeretlen skandináv irodalmi horizontról." forras: Libri.hu

"A regeny eredeti cime nev, Skugga-Baldur, amely nemi magyarazatra szorul. Baldur eredetileg egy skandinav isten neve, de napjainkban is szokvanyos ferfinev. A skuggi szo arnyekot jelent, a cim tehat azt jelenti: "Arnyek-Baldur'. Skuggi azonban szinten elofordul ferfinevkent, a foszereplo pap Baldur Skuggasson, azaz Skuggi fia-Baldur.
Valojaban azonban nem hivnak igy egyetlen izlandi ferfit sem, es ennek megvan a maga oka. A skuggabaldur koznevkent ugyanis egy termeszeti leny neve, amely a nephit szerint hazimacska es sarki roka keresztezesebol jon letre akkor, ha a roka az anyaallat, es a macska az apa." A fordito utoszava

A konyv egy nagyon szep kiadas, vastag lapokra, szeles margoval nyomtatott, minosegi kotes. Jo kezbe fogni. A forditas Egyed Veronika munkaja, aki nagyszeruen menti at az izlandi eleterzest: a taj, a tel, a ho, az etelek mind-mind autentikusan aradnak a lapokrol. Nem egyszer ereztem ugy, hogy ismet ott jarok, a valoszinutlenul eles levegon, a kontrasztos tajon, erzem a baranysonka es a lapos kenyer inycsiklandozo izet a szamban. Habar sosem eltem a 19. szazadi Izlandon, megis magaval ragad, szinte ismeros az egyszeru, de annal szemleletesebb leiras.

Mindenkinek orommel ajanlom a konyvet olvasasra, aki egy kicsit szeretne belekostolni az izlandi eletbe, megismerkedni egy tavoli nep tortenetevel, tortenelmevel.